Szeretném megköszönni a legutóbbi történetet, ( több ez, mint +1. ) gyalázatosan későn, egyetlen mentségem az, hogy az elmúlt hetek rengeteg munkával teltek. Egyrészt dolgozunk, ez jó, másrészt a Melange projektben voltunk nyakig. Igazából az történt, hogy elszemtelenedtünk, és társadalmi felelősségvállalási programot indítottunk.

Trénerként sok emberrel találkozunk, és munka közben bukkantunk Buza Krisztára és Markovics Gáborra. És hirtelen úgy döntöttünk, legyen nekik kiállításuk! Mert másképp nem fogjuk látni a műveiket.
Gábor festőművész, Kriszta iparművész.

Kriszta fényplasztikákat készít merített papírból, csodálatos, organikus, időtlen mély energiákat mozdítva, ősi fénymágikus lényeket teremtve. A falakon a fények új világokat idéznek meg, hívó és lassan sodró erővel hatnak rám.

Gábor a finom ceruza növénytanulmánytól a színeiben és dinamizmusában robbanó festményekig ezer módon tárja elém a megragadott pillanatot, szívemet és tudatomat egyszerre dolgoztatva. Ismerősek a képei, „találkoztunk mi már” érzés ébred bennem már első látásra.

Nagy rejtély volt, hogy a két világ majd hogyan lesz egymással a Melange-ban. Ez azért is volt komoly kérdés, mert ez a bérgaléria nem túl nagy. Nehéz elkülöníteni tereket benne.

Aztán szeptember 30-án megtörtént a csoda.

Gábor elkezdte felrakni a képeit, Krisz lámpái pedig egyszerűen szinte a saját akaratukból léptek a képek mellé, maguk választották meg a helyüket, a türelmes, mélységesen bölcs, ősi lámpalények.

És egyszercsak a festmények és a lámpák beszélgetni kezdtek. Egy festett tapétarészlet mintázata és a lámpalény vetette árnyék ugyanarról szólt. Fény és színmotívumok, formák összekapcsolódtak.

Nem tudom, hogyan történt. Csak felidézem azt az éjszakát, ahol életre kelt a művészet, ahol lélegzenek a képek és a lámpák, ahol figyelmesen összenéznek és összesimulnak…

Hihetetlen. Pedig ezek a művészek meg sem beszélték, mit hoznak magukkal.
Csak tudták.

Hónap végéig a Belvárosban a Markó utca 3-ban Te is láthatod. Tényleg szép.
Szombatonként délután háromtól mind ott vagyunk, Krisz és Gábor is. Mert fontos a mű mögött az ember, és ők szeretnének Veled, Veletek találkozni!

Viszlát a Melange-ban!

Zsuzsa

Cimkék: festőművész, iparművész, művészet